Kötelező olvasmányok

Nem tudsz elég jól angolul?
Végre kiadták magyarul, jó fordításban:
Rudyard Kipling: Kim, az ördöngős
(Cserkészek: január végére kész legyen az olvasónapló!)

Jól megy az angol?
Kim Stanley Robinson: Forty Signs of Rain
Kim Stanley Robinson: Fifty Degrees Below*

A maradék bejglit meg tessék közben megenni, kárba ne menjen a drága sümetény.
Például olvasás közben is lehet bejglit majszolni (szárazat is!). Hozzá egy jó bögre tea...

* Az itt olvasott fregan koncepcióról még majd írok külön.

||: Wuuuum-pappa-wuuum-pappa :||

"Vanegyki söcsémne vesamu.
Odavi sszavanér teanyu.
Apui séni sminden nagynéni:
Családun xerete talapú.

Kész.

Vége.

Meghajlás.

Pukedli.

TAAAAAAPS!"

Megjelent a Kaláka legújabb albuma, Madáretető címmel. Nekünk már megvan. Vegyél egyet te is, megéri: szokás szerint kitettek magukért.

Lásd még: http://www.kalaka.hu/

Bélyeg

Harminconévvel ezelőtt sokat vendégeskedtem a János Kórházban, kruppos köhögéssel. Vérvétel, injekció miatt elég sűrűn döfködtek. Azóta elég rossz a viszonyom a tűkkel.

Tizenévvel ezelőtt elmentem, hogy trombocitát adjak egy akkoriban épp leukémiában szenvedő ismerős számára. (Azóta meggyógyult és jól van.) Az alkalmasság megállapításához vérmintákat vettek tőlem, de a harmadiknál kicsit elájultam. Ők nem kicsit megijedtek, és miután magamhoz tértem, megköszönték a lelkesedésemet, és szépen hazaküldtek. Azt mondták, vissza se jöjjek többé, de még az épület közelébe se.

Azóta kiműtöttek a csuklómból egy gangliont (újranőtt), kaptam védőoltást sárgaláz ellen, több tetanuszt, végignéztem, ahogy összestoppolják hol egyik, hol másik fiam felrepedt fejbőrét, és egyszer sem ájultam el.

Ettől felbátorodtam, és tegnap a reggeli mise után beálltam az adventi véradásra a sorba. Megettem a nápolyit, megittam az ásványvizet, ahogy mondták. Beadtam az adataimat, javítottuk a változásokat, beikszeltem a kérdőívet, mentem a doki bácsihoz.

Ő rápillantott a kartonomra, és rögtön azt mondta, le se vegyem a pulóveremet, mert nem mér vérnyomást. Az adataim szerint ájulok, és 9999. 12. 31. előtt ne is próbálkozzak véradással.

Most mit csináljak? Szerintem most már nem ájulnék el, de ebből a Huszonkettes csapdájából nem látok kiutat.

Fixáció

Tele van a város a Shakira nevű énekesnő plakátjaival. Tiszta szerencse, hogy a turné az Oral Fixation címet kapta.
Rossz rágondolni, hogy mi lenne a plakáton, ha az Anal Fixation-t választják...

6É futás

Nyár végén találtam ki, hogy a sok verseny mellett kéne valami örömfutást is rendezni. Valami vicceset, alulról jövő kezdeményezésben, önkéntes alapon, jókedvűen.

Hamar meglett az ötlet: éjszakai városi futás. Az utolsó hatos villamos kigördülése után végigfutni a sínek között. Hidak, Nagykörút. A táv 8,6 km, idősebbek is elkezdhetik.

Az ötletet szervezkedés követte, a futós levlistán meg is egyeztünk egy időpontban, majd a szeptemberi-októberi városi extrém-sport rendezvények miatt legott el is halasztottuk. Végül eljött november tizenegyedike, és végre megvalósult, amit kiterveltem.

A különböző előzetes találkozások nem annyira jöttek össze, így a Móriczon gyülekeztünk. Kertészgével és Pifuval többeket útba igazítottunk (tramváj sesztnadcaty ogyin, tam; nem, a hármas busz arrafelé áll meg valahol), akik a láthatósági mellényeink alapján hivatalos személyeknek vélhettek minket. Közben az öntapadós 6É jelzéseket is felragasztgattuk a mellények hátára. Járatszám nélkül nem lett volna érvényes. Végül összesen heten jöttünk össze; negyed egy felé tettük sínre magunkat, és az ajtók zárása utánk - manyanyima-manyanyima - elindultunk. Az első pár száz méteren tüdőre, rekeszizomra erősítettünk: egyszerre röhögni és futni nem is olyan egyszerű.

Eleinte Fül (az egyetlen lány) státuszát próbáltuk bemérni: felváltva volt Gyurcsány Ferenc közeli rokona illetve Aba Botond lánya, akinek kedve szottyant éjjel futni, mi meg hatan badigardként, őt elől-oldalt-hátul közrefogva futottunk az őszi körúti éjszakában a Józsefváros mélyén...

Közben (majdnem) minden megálló nevét bemondtuk, a tilos jelzésnél helyben futva vártuk a váltást. A bíztatásokat, dudálásokat hálásan fogadtuk, a hidakon kicsit fáztunk a szélben, ügyeltünk a Népszínház utcai váltókra, és nem kanyarodtunk le jobbra. A Blahán eltekintettünk az aluljáró érintésétől, a New York palota előtt Frank Sinatra-t énekelve, dalunk ritmusára futottunk. A Király utcánál felvettünk egy utast, aki a Nyugatiig jött velünk, és még fényképezett is. (Viszontlátjuk-e valaha azokat a képeket?...)

Az is vicces volt, ahogy a Honvéd utcából kihajtó taxis járt. Mivel a "villamos" elé kanyarodott és nem adta meg az elsőbbséget, sajna már nem tudtunk idejében fékezni. Heten nagyot csaptunk a csomagtartójára, és ez jelentősen fölvidította a következő pár száz métert. A taxis meg - látszott - már-már kipattant, de aztán elrettent a marcona sárga mellényes éjszakai hősöktől. Meg utasa is volt...

Balázs öccse, Gergő ezen felül meghökkentő pesti villamosos témájú adatözönnel és szakzsargonnal kápráztatott el mindenkit. (Tudta Ön azt, hogy 1927-ig volt lóvasút a Margitszigeten? Mi sem, egészen addig, amíg a Margit-híd közepe felé haladtunkban Fül föl nem vetette, hogy nem futunk-e be a szigetre egy körre? Kézenfekvő volt, hogy nem, mert nincs sín, amióta...)

52 perc futás után a Moszkva téren lepacsiztunk egymással, aztán egy kis Széna téri célfotózkodás után szétszéledtünk.


Nagyon jó volt. Olyan jó volt, hogy ilyet nem lehet csak egyszer csinálni, úgyhogy minden hónap második péntekjén (dec. 8. a következő) éjfélkor találkozó a Móriczon, ottahol véget érnek a sínek. Kell láthatósági mellény, 6:30 körüli ezrekkel lehet számolni, mehet az e-mail a futós haveroknak, kocogós levelezőlistákra.

Ja, és elő fogom keresni a jelmezes ládából a piros villamosjegy-lukasztó apparátomat. Nehogy valaki érvényes jegy nélkül utazzon...

(Külön köszönet Pifunak és Fülnek az eredeti beszámolómat kiegészítő adalékokért, amelyeket szépen beledolgoztamebbe az írásba.)

Isten nem ver bottal

Tegnap esti vidám baráti beszélgetés során hangzott el:
- Isten nem ver bottal.
- Isten nem bottal ver.
- Nem Isten az, aki bottal ver.

Meglátásom szerint mindhárom állítás igaz.
(Utólagos megjegyzés: Ne ragozd Kuki, mert meghülyülök!)

Táblák

Demszky papa szánalmas traktoros erőlködései helyett inkább ilyeneket kellene kitenni mindenhova:

Menyét vagy ürge?

Suttogva mondom, mert nem akarom elrontani a lepotyogott jelvényeket keresgélő Gergényi Péter játékát, de rájöttem, hogy 23-án nem is rendőrök verték az ünneplőket.
A rendőrnek jelvénye van, szolgál és véd.
Ezek a céllövöldéből szalajtott, viperákkal is felszerelt, akciófilmeken szocializélt huligánok semmiképpen nem lehettek rendőrök. Ők rendőrnek látszó személyek.
A Vértesaljai atya zászlóján látható lábnyomokból megállapítható, hogy se nem menyét, se nem ürge. Ezek Ellenséges Fenevadak.

...ugye, Malacka?

A hűséges tanítvány

Kádár János mondta: "Minden eszközzel kell tudni ütni."

Mivel zsengébb korúak is olvashatják a blogomat, nem írom le részletesen, hogy Gergényi Péter BRFK-nak mit és hova.

Ilyen arrogáns, elvakult, felelőtlen rendőrségi vezetőre nem is emlékszem. Régebben biztos volt, de arról - szerencsére - nincs személyes tapasztalatom. Őt meg szeretném mihamarabb elfelejteni.

"Segítsetek a bombázótisztnek!"

"Ki a bombázótiszt?"
"Én vagyok a bombázótiszt."

Nos, miután kitisztelegtük magunkat Joseph Heller munkássága előtt, jön a lényeg: ezen a címen egy kérdőívet találsz. Gondos kitöltésével egy műegyetemista TDK dolgozatához nyújthatsz segítséget.

Ez egy másik kérdőív, a kerékpár és a lámpa témában fejtheted ki a véleményedet, szintén egy műszakis (de ő formatervező) házi feladat kapcsán.

Ráadásnak a Magyar Kerékpárosklub kérdőíve.

Tessék válogatni! Aki mindet lelkiismeretesen kitölti, egy évig ingyen kerékpározhat a Margit Szigeten! Sőt, utána is...

Vigyázat! A bejegyzés trágár szavakat is tartalmaz!

(Kimondottan dühös vagyok. Az érzékenyebb lelkűek inkább ne olvassák tovább.)

"A kormányfő az őszödi beszéd trágárságát a korholás a szenvedély és a szeretet szavaiként aposztrofálta."

Szenvedély és szeretet, mi? A kis faszom nem kéne?!
Lehet, hogy a választóknak szenvedélyes és szeretetteli transzparensekkel kellene utcára vonulnia? Talán azt megértené?

"Mondj le, a kurva életbe!"
"Takarodj a picsába, te fasz!"

"Anyádnak hazudozz, te köcsög!"

Arcbőrre bezzeg telik! Ennyire hülyére venni ennyi embert, ilyen nyíltan...
Szép próbálkozás, de én már azt se hiszem el neki, amit kérdez.

* * *

Ja, októbertől 10 rugóval kevesebbet viszek haza havonta:

Pártunk és Kormányunk kiigazítást hajtott végre családi költségvetésünkben.

Köszi, bazmeg.

Használat előtt felrázandó

H. Gyurcsány Ferenc és kormánya még mindig nem mondott le.

Tegnapról mára virradóra futballhuligánok megostromolták és bevették a Magyar Televízió Szabadság téri épületét.

Elmarad a pénteki Critical Mass.

Rengeteg mondanivalóm lenne, talán túl sok is. Várok kicsit, amíg leülepszik.

Demoszezon

Életemben nem demonstráltam ennyit, mint mostanában.

Szombaton volt a nagycsaládos felvonulás. Szépen békésen, sok gyerekkel. Odaadtuk a petíciónkat a hatodik helyetteseknek három minisztériumnál és a Parlamentnél, közben szépen sütött a nap. Közben a fiaim híresek lettek, hála az Index fotósának:



Csütörtökön HÖOK tüntetés a tandíj bevezetésének legfrissebb verziója ellen, oda is ki kéne menni. Nem a tandíj az ősrossz magában, hanem a hozzá szükséges feltételek, háttér megteremtésének a hiánya. Tisztára, mint a falusi iskolák: nem az az alapvető baj, hogy a kevés gyerek miatt kongó (vagyis nagyobb gyerekszámra méretezett) iskolákat össze akarják vonni, hanem hogy a máshova iskolába járás feltételeit nem teremtik meg hozzá.

Pénteken az Autómentes Nap alkalmából Critical Mass. Nanáhogy menni kell! Ha csak az járna autóval, akinek KELL (mindenki más villamossal vagy biciklin), akkor nem lennének dugók, lehetne parkolni a Belvárosban és a levegő is jobb lenne. Igaz, hogy a MOL árbevétele kicsit csökkenne, viszont ez a pénz a dolgozók zsebében maradna, vehetnének rajta csokit a gyerekeiknek. Sok csokit.

Az elk**t Gyurcsány beszéd miatti felhördülésben meg csak kapkodom a fejemet.

Fibrillál! 500!

Blog újraélesztve!

Időközben a www.criticalmass.hu portálját átszervezték, most már az ottani felhasználóknak is mind lehet blogja. Illetve van, aztán vagy ír bele, vagy nem. Én már írtam. A biciklista gondolataim most már inkább ott fognak felbukkanni.

A www.edzesnaplo.hu oldalon a futóedzéseimet jegyzem, mert így automatikusan megvannak a statisztikák. Az ottani blogba nem nagyon írok.

Még jó, hogy az IWIW-en nincs blog...

Az utolsó bejegyzés óta egyébként túlestünk a fürdőszoba felújításán (bár utómunkálatok még szükségesek), voltam Franciaországban, meg esküvői tanú, eltörtem a csuklómat (ezúttal a jobbot), fejlődtem kicsit bridzsben, lefutottam egy félmaratont, és kitaláltam a 6É futást.
A nyári mikulástól kaptunk egy szép csomagot, ami a gyomromat megfeküdte, a szám ízét elrontotta, de ne politizáljunk. Több esküvő volt, mint temetés. Lili lányom iskolás lett, agyő, óvoda!

Még visszajövök.

Ugorgyunk

De rég nem írtam már.
Nem ütött el egy kamikaze bringás sem, így szépen lefutottam a Vivicittát (10,5km, 60:40).

A bicómon kezdenek kiütközni a teszkóbringa (Hervis...) tulajdonságok, hetente kell
szervizbe vinnem. Legutóbb a Lánchídnál tört ki egy küllő a hátsó kerekemből, pedig semmi padkázás nem volt, csak gurultam.
Ehelyett cipeltem. Első kerék gurul, hátsót emelve tolom. Lánchídtól a Bem térig... jó kis edzés.
Közben a bringások huss-huss, elölről-hátulról. Csak egy szembejövő futár állt meg, hogy tud-e segíteni valamit (nem tudott). Nagyon jólesett a szolidaritása, ezúton is mégegyszer köszönet érte!
Szóval érik egy kerékcsere valami izmosabb duplafalúra.

Holnap Critical Mass, immár rendezőként. Szép időt, nagy tömeget várok.
De előtte még kell egyet aludni, fürdőkádat, gipszkartont, WC-kagylót vásárolni, énekpróbára menni, meg jól elmélyedni a biogáz technológia rejtelmeiben.

Desszertnek egy kis olvasnivaló: élvezetes kis cikk a városi kerékpározás örömeiről és nevelő hatásáról.
Vay Márton: A biciklifüggés természetrajza

Szobakerékpár

Múlt hétfőn átnyergeltem. Most már jobbára elég meleg van ahhoz, hogy még kisebb szélben se forduljak le dermedten a nyeregből, úgyhogy végre újra bringával járok (szinte) mindenhova.
Nagyon élvezem, a Critical Mass szervezése is autentikusabb így. (Áprilisra már nem is vettem bérletet, csak egy "biztonsági" füzetjegyet. Öt rugó megtakarítás tisztán.)

Szóval, mivel újra két keréken közlekedek, vasárnap este az árvíz megtekintése céljából nyeregbe pattantam. Kesztyű, bukósisak fel, dinamó kerékre csattint.
Mit mondjak, magányos különc voltam vele:
Csak jöttek szembe a szobakerékpárosok, csak jöttek, lámpa sehol, sisak sehol. Volt helyette divatos napszemüveg (homlokon, mert ugye este volt), meg belőtt séró, meg csilivili bicaj.

Közegészségügyi szempontból persze nem is baj, ha nem használnak sisakot: az a koponyasérülés ellen véd, és rengeteg lehetséges agyhalott szervdonortól fosztaná meg a várólistán szenvedőket a túl elterjedt használata.

Na de a lámpa. Legalább egy Negrót szopogathatna az ilyen, hogy az világítson a szájában.
Mert ha a sok bamba gyalogos nem állja el az utat - márpedig este kevesebben vannak - akkor én gyorsabban haladok. És ha nem látom a drága kerékpáros kollégát, esetleg összeütközünk. És ha egy ilyen miatt lesérülök, és nem tudom lefutni a Vivicittát, akkor nagyon morcos leszek.

A hétszázát.

Pezsgés

Itt a tavasz, megzsendültem én is.
Lelkesen készülök a 12 kilométeres Vivicitta lefutására (április 8, szombat).
Meg Föld Napja is lesz (ez 22-én), ennek keretében ismét Critical Mass bringás felvonulás. Remek népszerűsítő plakátok készültek-készülnek hozzá. A Kisvakondos (Krtek) a kedvencem.

Mindkét rendezvénynek rajzoltam térképet is -->CM, -->Vivicitta, hogy legyen. (Külön köszönet a Google Earth stábjának. :-) )
Akik egyébként nem nyugszanak, már készülget második kedvenc bolygóm, a Mars globális térképe is.

Hú de belejöttem a linkelésbe. Csak meg ne ártson. A végén még megérem, hogy megtanulom a HTML szerkesztés alapjait?!

Na még egy utolsót: megismerkedtem az Első Megvagyunk Piknik mozgalommal. Majd ősszel szeretnék én is szavazni az "Év Haynaujára". De addig még sokat kell aludni.

Puha csend

Szeretem a havazást.

Egyrészt "zik-zik", másrészt "Berzsián, esik a hó!", harmadrészt mert gyönyörű.
Minden zaj tompább lesz, puha csend burkol be mindent. Ropogósak lesznek a lépteink, nagy fehér vattapamacsok ülnek az ágakon, kerítéseken, miközben a még levegőben tartózkodó ejtőernyősök milliárdjai nagy műgonddal végzik célbaugrási műveletüket.
A koszos autókat patyolat dunyha takarja, a kutyagumikra vastag szőnyeg terül, és kicsit megkergül mindenki.
Még a legkomolyabb hivatalnokokat is megkísérti a hógolyó-gyúrás gondolata. Az óvodások feltartott fejjel, nagyra tátott szájjal, hosszan várják, hogy a szájukba száll-e végre egy hópehely. A szembejövőkkel való időnkénti ütközés sem tudja megszakítani a bandzsításig feszült összpontosításukat. A kisiskolások csakazértis próbálnak két egyformát találni (de menthetetlenül elvesztik a fonalat). A nagyobb fiúk a lányok nyakába tömött marék havakkal próbálnak udvarolni, kínosan ügyelve rá, hogy ez véletlenül se tűnjön udvarlásnak. (A lányok persze tudják, hogy ez udvarlás, de kínosan ügyelnek rá, hogy ez titok maradjon.)

Akit az zavar, hogy havasak az utak, az vegyen téli gumit, meg hóláncot, és tanuljon meg havon, csúszós úton is vezetni. Vagy menjen gyalog. Esetleg maradjon kicsit otthon a meleg szobában.
Akit zavar, hogy havat kell lapátolni, az szépen szálljon magába: "Ez a kis mozgás mindenkinek kell!" Ha nem győzi, kedvesen fogjon segítőt maga helyett.
Aki meg már nagyon várja a tavaszt, az nyugodjon meg: eljön annak is az ideje. És minél tovább kell rá várni, annál jobban fogunk neki örülni.

Ja, a tavaszt is nagyon szeretem...

Jól van dolga a mostani huszárnak

Ma március ötödike van. Hajnal óta havazik.
A fűtött szobában ülök a szélessávú internetkapcsolat előtt, és próbálom ráncba szedni elkalandozó gondolataimat.

Tulajdonképpen annyira jó dolgunk van! Legnagyobb gondunk a választási kampány, meg hogy mit főzzünk vasárnap ebédre. Magabiztosan terveket szövögetünk, hosszú távú hitelt veszünk fel, bizakodva tekintünk a jövőbe.
Ez jól is van így.

Nem szabad azonban arról sem elfeledkezni, mennyire törékeny is ez a nyugalmi-jóléti állapot.

Ha a sarki jégtakaró egyre fokozódó olvadása miatti hígulástól még jobban lecsökken a Golf áramlat sótartalma, az leállíthatja az áramlás körforgását. Nyugat- és Észak Európát ez az áramlat fűti. Nélküle jóval hidegebbé válna errefelé a klíma.

Az Antarktiszról már most is hatalmas jéghegyek válnak le. Az elmúlt évek rekordere megközelítette Korzika méretét. Ez az olvadási folyamat, pláne, ha valami (mondjuk az antarktiszi vulkáni aktivitás fokozódása) ad neki egy kis lökést, mérhetően megemelheti az óceánok átlagos vízszintjét. Észak Amerika keleti partjánál minden méternyi tengerszint emelkedés átlagosan 30,5 méteres sávot venne el a szárazföldből. Dél-Amerika, Ázsia sűrűn lakott, mélyen fekvő tengerparti vidékein ennél jóval többet.

Az USA igen vastagon eladósodott. Ennek mintegy negyede Kína birtokában van. Csak össze ne kapjanak valamin!

Apropó, Kína: a Kommunista Párt a gazdasági teljesítmény és így az életszínvonal folyamatos emelésével tömi be a tömegek száját. Meddig tartható fenn ez a folyamat?

A madárinfluenza elérte Afrikát. Ha valahol, akkor itt, az esetleges (állat)egészségügy hazájában, a rengeteg AIDS miatt eleve tömegesen legyengült népesség körében fog megtörténni a rettegett hibridizáció az emberi és a madárinfluenza között. A hatékony terjesztésről gondoskodnak az olcsó repülőjáratok.

Ha a fentiek bármelyike bekövetkezne, annak beláthatatlan világméretű következményei lennének, felborítva a meglévő, számunkra kellemesnek mondható egyensúlyt. Vajon hány ember mondhatja együtt Szent Pállal: "Tudok bővelkedni, és tudok szűkölködni"? Remélem, nem kell róla éles helyzetben számot adnunk. Félek, sokan csúnyán megbuknánk a vizsgán.

Ma egyébként francia hagymalevest ebédeltem, meg lecsós húst rizzsel és gyümölcssalátát .

Csák Norisz rulez

Mottó:
"Csák Máténak három fia volt:
Chuck Berry,
Chuck Norris,
és a törvénytelen Nemcsák Károly"

Most a második fiáról fogok írni.
Olvasgattam a Teknős blogjában is hivatkozott www.chucknorrisfacts.com oldalt. Annyira jól mulattam, hogy a kedvenceimet legott át is ültettem magyarra. Tessék:

"Chuck Norris nyitott szemmel is tud tüsszenteni."

"Chuck Norris egyszer Big Mac-et rendelt egy Burger Kingben. És kapott."

"Chuck Norrisnak egy kártyával is megvan a huszonegy."

"Chuck Norrisnak dublőrre van szüksége a sírós jelenetekhez."

"Chuck Norris a forgóajtót is be tudja vágni."

"Chuck Norris 30 másodperc alatt főzi az egyperces rizst."

"A Kínai Nagy Falat Chuck Norris távol tartására építették.
Szánalmas kudarc volt."

"Ami azt illeti, Chuck Norris építette Rómát. Egy nap alatt."

"Ha nem sikerült elsőre, akkor nem te vagy Chuck Norris."

"Batman és Darth Vader párbajában Chuck Norris győzne."

"Chuck Norris tud nullával osztani."

A legjobb poén, hogy a fenti tények és Chuck Norris hivatalos honlapja nagyon hasonló hangételben íródtak...

Öt káró

Kedves Imre bácsi!

Szomorúan vettük tudomásul, hogy többé nem fogsz "Ki nyer má"-t játszani velünk a Dömsödi Nyári Fesztiválon. A századik születésnapodról is végleg lemaradtunk, pedig hidd el, nagyon szívesen meghúztuk volna a füledet azon a jeles napon.

Bánatunkat enyhítendő, tiszteletedre lejátszottunk néhány leosztás bridzset. Isti egyszer bukta a négy pikkünkre bemondott öt káróját, viszont kétszer buktatta az általa jogosan kontrázott négy pikkünket. Jó kis parti volt, kár, hogy ilyen szomorú apropóval.

Isten Veled!

Döglött. Az a baj vele.

Mindig több az ötletem, mint amit aztán meg is valósítok. (Az ilyen halogató embert angolul procrastinator-nak hívják. Szép szó, de elkalandoztam.)

A ház, ahol lakom, békebeli függőfolyosós bérház, 40 lakással. Öt kukánk van, mindig púposra telnek. Öt kuka heti háromszori ürítése éves szinten többszázezres költség.
Ami azért különösen bosszantó, mert a kukák jelentős részben levegőt tartalmaznak, amikor - látszólag - teli vannak.

Van bennük TetraPack doboz, egyenként 1-1,5 liter levegővel.
Van bennük ásványvizes PET palack, egyenként 1,5 liter levegővel.
Van bennük sörösdoboz, egyenként 0,33-0,5 liter levegővel.
Van bennük kartondoboz, ami még szögletes is, nem csak üres.
Csupa eredeti térfogata töredékére kilapítható csomagolás. Végülis a levegő elférne a kukákon kívül is.

(A tudatos fogyasztói viselkedésről, a meg nem termelt hulladék környezetbarát voltáról, a TetraPack csomagolások újrahasznosíthatatlanságáról könyvtárnyit írtak már össze mások. Juszt se gyarapítom ezt az irodalmat. Tessék rákeresni a Guglival.)

Hát még ha vennénk a fáradságot, és a kartondobozokkal (meg az újságokkal), a PET palackokkal, fémdobozokkal megrakodva időnként elbattyognánk a két sarokra álló szelektív hulladékgyűjtő szigetig....

De nem tesszük. Mérhetetlenül lusták vagyunk. Inkább fizetjük a vastag szemétszállítási díjjal duzzasztott közös költséget, és nézzük az esztétikusan túlcsorduló kukákat.

Én meg csak tervezgetem, hogy egyszer majd összeállítom a vidám hangvételű, fényképekkel illusztrált útmutató füzetkémet a lakótársak számára, amely segít nekik elsajátítani frappáns és hatékony hulladéklapító technikáimat.

Tisztára, mint a Kék Norvég papagáj. Döglött. Ez a baj velünk is.

Ki törődik Kovács Pistivel?

Na ezen a plakáton jól felhúztam magam.
Otromba és meggondolatlan dolog belerángatni a választási kampányba egy ötéves gyereket.

Nem kevés példa volt már rá a történelemben, hogy az óvodáskorú gyerek magát hibáztatta a szülei válásáért.

A helyzet elég hasonló: Mi van, ha nem jut be az SZDSZ a parlamentbe?
Ki fogja megvígasztalni a kiskölyköt? Pszichológushoz viszik?
Hagyták volna inkább nyugodtan medzsózni és esti mesét nézni.

Ki törődik Kovács Pistivel?
Vannak szülei, törődjenek ők!