Döglött. Az a baj vele.

Mindig több az ötletem, mint amit aztán meg is valósítok. (Az ilyen halogató embert angolul procrastinator-nak hívják. Szép szó, de elkalandoztam.)

A ház, ahol lakom, békebeli függőfolyosós bérház, 40 lakással. Öt kukánk van, mindig púposra telnek. Öt kuka heti háromszori ürítése éves szinten többszázezres költség.
Ami azért különösen bosszantó, mert a kukák jelentős részben levegőt tartalmaznak, amikor - látszólag - teli vannak.

Van bennük TetraPack doboz, egyenként 1-1,5 liter levegővel.
Van bennük ásványvizes PET palack, egyenként 1,5 liter levegővel.
Van bennük sörösdoboz, egyenként 0,33-0,5 liter levegővel.
Van bennük kartondoboz, ami még szögletes is, nem csak üres.
Csupa eredeti térfogata töredékére kilapítható csomagolás. Végülis a levegő elférne a kukákon kívül is.

(A tudatos fogyasztói viselkedésről, a meg nem termelt hulladék környezetbarát voltáról, a TetraPack csomagolások újrahasznosíthatatlanságáról könyvtárnyit írtak már össze mások. Juszt se gyarapítom ezt az irodalmat. Tessék rákeresni a Guglival.)

Hát még ha vennénk a fáradságot, és a kartondobozokkal (meg az újságokkal), a PET palackokkal, fémdobozokkal megrakodva időnként elbattyognánk a két sarokra álló szelektív hulladékgyűjtő szigetig....

De nem tesszük. Mérhetetlenül lusták vagyunk. Inkább fizetjük a vastag szemétszállítási díjjal duzzasztott közös költséget, és nézzük az esztétikusan túlcsorduló kukákat.

Én meg csak tervezgetem, hogy egyszer majd összeállítom a vidám hangvételű, fényképekkel illusztrált útmutató füzetkémet a lakótársak számára, amely segít nekik elsajátítani frappáns és hatékony hulladéklapító technikáimat.

Tisztára, mint a Kék Norvég papagáj. Döglött. Ez a baj velünk is.