Tegnap este az M3-asról érkeztem Budapestre. Az út mellett sorakozó óriásplakátokon autó- és hitelakciók hirdetései váltották egymást. Más témájú csak elvétve akadt köztük.
Nocsak, nem fogyasztanánk eleget?
Nem adósodtunk még el kellőképpen?
Mi ez az izzadtságszagú erőlködés?
Valami baj van a negyedéves terv teljesítésével?
De sajnálom.
Wednesday, August 22, 2007
Tuesday, August 21, 2007
Bőrig
Augusztus 20, este fél hét felé.
A város a repülőnapi szájtátás után a tüzijátékot várja, minden út bedugulva, nem érdemes autóba ülni. Gyalog vágunk hát neki a három lurkóval, csepergő esőben, hogy a Mechwart ligettől a Várhegy lejtőit átszelve eljussunk a Nap hegyre, tüzijátékot nézni a húgoméknál.
A Bécsi kapu felé kaptatva szinte eláll az égi áldás, a Lovas út felénél aztán inkább mégis rákezd. Ezúttal alaposan.
Semmi vész: esőkabátokkal, nagy esernyőkkel felszerelkezve vidáman dacolunk az időjárással.
Amikor a Palota útra érünk, a vihar turbófokozatba kapcsol. Fenről, oldalról, kanyarban, mindenhonnan eső, a szél, mint őrültkiletépteláncát, villámok, dörgés.
Az ernyőket összecsukjuk, mielőtt darabokra esnének, Lili bebújik a kabátom alá, ázunk szépen.
Mi hárman fiúk nagyon élvezzük, Lili fél, sír. Ekkora esőt még csak ablakból látott eddig. Ráadom a kabátomat, úgy néz ki benne, mint egy hobbit.
A vihar alábbhagy, csak az eső ömlik már, de az nagyon. Egy lépcsőn lesétálunk az Attila úthoz, megvárjuk a zöldet, a zebrán ötcentis áradat hömpölyög.
Ha már így eláztunk, élvezzük ki fenékig. Kiadom az engedélyt: minden pocsolyába bele szabad tocsogni. Most már Lili is mosolyog, együtt viháncolunk, höhö, szegény rendőrnéni is elázott, hihi, ezek a szembejövők is ázott ürgék lettek!
Odaérünk a vendégségbe, csöpögés, vigyorgás, lelkendezés: Bugyiig áztunk!
Ázott ürgék a meleg zuhany alá, ázott ruhák a centrifugába, cuppogós cipők az erkélyre. Kapunk szárazat, meleg teát, finom bort.
Kint eláll az eső, kezdődik a tüzijáték.
A város a repülőnapi szájtátás után a tüzijátékot várja, minden út bedugulva, nem érdemes autóba ülni. Gyalog vágunk hát neki a három lurkóval, csepergő esőben, hogy a Mechwart ligettől a Várhegy lejtőit átszelve eljussunk a Nap hegyre, tüzijátékot nézni a húgoméknál.
A Bécsi kapu felé kaptatva szinte eláll az égi áldás, a Lovas út felénél aztán inkább mégis rákezd. Ezúttal alaposan.
Semmi vész: esőkabátokkal, nagy esernyőkkel felszerelkezve vidáman dacolunk az időjárással.
Amikor a Palota útra érünk, a vihar turbófokozatba kapcsol. Fenről, oldalról, kanyarban, mindenhonnan eső, a szél, mint őrültkiletépteláncát, villámok, dörgés.
Az ernyőket összecsukjuk, mielőtt darabokra esnének, Lili bebújik a kabátom alá, ázunk szépen.
Mi hárman fiúk nagyon élvezzük, Lili fél, sír. Ekkora esőt még csak ablakból látott eddig. Ráadom a kabátomat, úgy néz ki benne, mint egy hobbit.
A vihar alábbhagy, csak az eső ömlik már, de az nagyon. Egy lépcsőn lesétálunk az Attila úthoz, megvárjuk a zöldet, a zebrán ötcentis áradat hömpölyög.
Ha már így eláztunk, élvezzük ki fenékig. Kiadom az engedélyt: minden pocsolyába bele szabad tocsogni. Most már Lili is mosolyog, együtt viháncolunk, höhö, szegény rendőrnéni is elázott, hihi, ezek a szembejövők is ázott ürgék lettek!
Odaérünk a vendégségbe, csöpögés, vigyorgás, lelkendezés: Bugyiig áztunk!
Ázott ürgék a meleg zuhany alá, ázott ruhák a centrifugába, cuppogós cipők az erkélyre. Kapunk szárazat, meleg teát, finom bort.
Kint eláll az eső, kezdődik a tüzijáték.
Wednesday, August 08, 2007
7NTx
Múlt héten, még nyaralás közben, kilicitáltam és megcsináltam hét szant. Kontrázva.
Nagyon jó érzés volt.
Aki pedig még esetleg nem tudna bridzsezni, tanuljon meg. Megéri.
Nagyon jó érzés volt.
Aki pedig még esetleg nem tudna bridzsezni, tanuljon meg. Megéri.
Subscribe to:
Posts (Atom)