Ugorgyunk

De rég nem írtam már.
Nem ütött el egy kamikaze bringás sem, így szépen lefutottam a Vivicittát (10,5km, 60:40).

A bicómon kezdenek kiütközni a teszkóbringa (Hervis...) tulajdonságok, hetente kell
szervizbe vinnem. Legutóbb a Lánchídnál tört ki egy küllő a hátsó kerekemből, pedig semmi padkázás nem volt, csak gurultam.
Ehelyett cipeltem. Első kerék gurul, hátsót emelve tolom. Lánchídtól a Bem térig... jó kis edzés.
Közben a bringások huss-huss, elölről-hátulról. Csak egy szembejövő futár állt meg, hogy tud-e segíteni valamit (nem tudott). Nagyon jólesett a szolidaritása, ezúton is mégegyszer köszönet érte!
Szóval érik egy kerékcsere valami izmosabb duplafalúra.

Holnap Critical Mass, immár rendezőként. Szép időt, nagy tömeget várok.
De előtte még kell egyet aludni, fürdőkádat, gipszkartont, WC-kagylót vásárolni, énekpróbára menni, meg jól elmélyedni a biogáz technológia rejtelmeiben.

Desszertnek egy kis olvasnivaló: élvezetes kis cikk a városi kerékpározás örömeiről és nevelő hatásáról.
Vay Márton: A biciklifüggés természetrajza