Bélyeg

Harminconévvel ezelőtt sokat vendégeskedtem a János Kórházban, kruppos köhögéssel. Vérvétel, injekció miatt elég sűrűn döfködtek. Azóta elég rossz a viszonyom a tűkkel.

Tizenévvel ezelőtt elmentem, hogy trombocitát adjak egy akkoriban épp leukémiában szenvedő ismerős számára. (Azóta meggyógyult és jól van.) Az alkalmasság megállapításához vérmintákat vettek tőlem, de a harmadiknál kicsit elájultam. Ők nem kicsit megijedtek, és miután magamhoz tértem, megköszönték a lelkesedésemet, és szépen hazaküldtek. Azt mondták, vissza se jöjjek többé, de még az épület közelébe se.

Azóta kiműtöttek a csuklómból egy gangliont (újranőtt), kaptam védőoltást sárgaláz ellen, több tetanuszt, végignéztem, ahogy összestoppolják hol egyik, hol másik fiam felrepedt fejbőrét, és egyszer sem ájultam el.

Ettől felbátorodtam, és tegnap a reggeli mise után beálltam az adventi véradásra a sorba. Megettem a nápolyit, megittam az ásványvizet, ahogy mondták. Beadtam az adataimat, javítottuk a változásokat, beikszeltem a kérdőívet, mentem a doki bácsihoz.

Ő rápillantott a kartonomra, és rögtön azt mondta, le se vegyem a pulóveremet, mert nem mér vérnyomást. Az adataim szerint ájulok, és 9999. 12. 31. előtt ne is próbálkozzak véradással.

Most mit csináljak? Szerintem most már nem ájulnék el, de ebből a Huszonkettes csapdájából nem látok kiutat.