Egy korábbi munkahelyemen (kisvállalati környezet,
nagyvállalati beszállító szerep) a beszállítói értékelésben elért pontszámunk
növelése céljából ISO9001 tanúsítványt kellett szereznünk. Egy erre specializálódott tanácsadó céggel szépen végig is
mentünk a folyamaton, sablon szerint megtanultuk felduzzasztani a
dokumentációinkat. Tökéletesen fölöslegesnek éreztük az egészet, de a cél
eléréséért hajlandók voltunk erre az áldozatra.
A tanúsító audit során persze rögtön kiderült, hogy a
szabványnak ugyan megfelelünk, csak éppen az értelméről nincs dunsztunk sem. Végül
az auditor vette a fáradságot és szépen elmagyarázta: üzletileg kifizetődő, ha
az elkövetett hibákat felismerjük és megismétlődésüket kiküszöböljük.
A reakciónk: „Ja, hát
mi ezt eddig is pont így csináltuk.”
A gondolkodásmódunkba, a cég működési kultúrájába alapból
bele volt kódolva a kiválóságra törekvés, a készség, hogy a változó igényekhez
igazítsuk a folyamatainkat, és persze hogy ugyanazzal a hibával lehetőleg ne
szívassuk magunkat egynél többször. A fölöslegesen ráhúzott bürokrácia
lehántása után nagyon kézreálló, hasznos kis ISO rendszerünk lett a végén.
Az agilis szemléletű működés bevezetésekor is érdemes
összegyűjteni, tudatosítani magunkban, mi az, amit már eddig is agilis
szemlélettel, gondolkodásmóddal csináltunk?
Egy ilyen önreflexió eredménye egyrészt okot ad némi
büszkeségre (Lám, mire képes a saját józan eszünk!), másrészt csökkenti a nagy,
gyökeres változások előtti szorongást (Nahát, nem is olyan nagy és gyökeres ez
a változás!)
