Szemlélet, gondolkodásmód... Mindset

Egy korábbi munkahelyemen (kisvállalati környezet, nagyvállalati beszállító szerep) a beszállítói értékelésben elért pontszámunk növelése céljából ISO9001 tanúsítványt kellett szereznünk. Egy erre specializálódott tanácsadó céggel szépen végig is mentünk a folyamaton, sablon szerint megtanultuk felduzzasztani a dokumentációinkat. Tökéletesen fölöslegesnek éreztük az egészet, de a cél eléréséért hajlandók voltunk erre az áldozatra.

A tanúsító audit során persze rögtön kiderült, hogy a szabványnak ugyan megfelelünk, csak éppen az értelméről nincs dunsztunk sem. Végül az auditor vette a fáradságot és szépen elmagyarázta: üzletileg kifizetődő, ha az elkövetett hibákat felismerjük és megismétlődésüket kiküszöböljük.

A reakciónk: „Ja, hát mi ezt eddig is pont így csináltuk.”

A gondolkodásmódunkba, a cég működési kultúrájába alapból bele volt kódolva a kiválóságra törekvés, a készség, hogy a változó igényekhez igazítsuk a folyamatainkat, és persze hogy ugyanazzal a hibával lehetőleg ne szívassuk magunkat egynél többször. A fölöslegesen ráhúzott bürokrácia lehántása után nagyon kézreálló, hasznos kis ISO rendszerünk lett a végén.

Az agilis szemléletű működés bevezetésekor is érdemes összegyűjteni, tudatosítani magunkban, mi az, amit már eddig is agilis szemlélettel, gondolkodásmóddal csináltunk?

Egy ilyen önreflexió eredménye egyrészt okot ad némi büszkeségre (Lám, mire képes a saját józan eszünk!), másrészt csökkenti a nagy, gyökeres változások előtti szorongást (Nahát, nem is olyan nagy és gyökeres ez a változás!)

Indulás a kályhától

Ha nagy leszek, scrum master leszek. Ezen a pályán minden az Agilis szoftverfejlesztési kiáltvánnyal kezdődik. Lássuk.

Dolgozzunk tiszta forrásból: elő az angol eredetivel! Az anyanyelvem viszont magyar, lássuk a magyar fordítást is. Hohó, ebből több is van: egy ugyanott, ahol az angol is, egy meg persze a Wikipédián.

A Wikipédia fordítása a túlzott leegyszerűsítésig lényegre törő és szikár, helyenként viszont nagyon eltalált fordulatokkal.

A "hivatalos" fordítás igyekszik hűen követni az eredeti szöveget, de vannak benne pontatlanságok és helyenként csikorgósan angolul hangzik.

A forrásokra támaszkodva elkészítettem a saját változatomat. Nem tökéletes, de bízom benne, hogy pontosabb.

* * *

Agilis szoftverfejlesztési kiáltvány

Azáltal tárjuk fel a szoftverfejlesztés jobb módjait, hogy gyakoroljuk azokat és másoknak is segítünk ebben.
E munka során megtanultuk többre értékelni:

• az egyéneket és a személyes kommunikációt az eljárásoknál és eszközöknél
• a működő szoftvert az átfogó dokumentációnál
• a megrendelővel történő együttműködést a szerződéses egyeztetésnél
• a változásokra való reagálást a terv követésénél

Azaz, annak ellenére, hogy a jobb oldalon szereplő elemek is értékkel bírnak, mi többre tartjuk a bal oldalon lévőket.

Kent Beck | Mike Beedle | Arie van Bennekum | Alistair Cockburn | Ward Cunningham | Martin Fowler | James Grenning | Jim Highsmith | Andrew Hunt | Ron Jeffries | Jon Kern | Brian Marick | Robert C. Martin | Steve Mellor | Ken Schwaber | Jeff Sutherland | Dave Thomas

Az agilis szoftverfejlesztés elvei

1. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az ügyfél elégedettségét a működő szoftver mielőbbi és folyamatos szállításával vívjuk ki.
2. Nem bánjuk, ha változnak a követelmények, még a fejlesztés vége felé sem. Az agilis eljárások a változásból versenyelőnyt kovácsolnak az ügyfél számára.
3. Működő szoftver gyakori szállítása minél gyakrabban, azaz néhány hetenként vagy havonként, lehetőség szerint a gyakoribb szállítást választva.
4. Az üzleti szakértők és a szoftverfejlesztők dolgozzanak együtt minden nap, a projekt teljes időtartamában.
5. A projektek motivált személyekre épüljenek. Biztosítsd számukra a szükséges környezetet és támogatást, és bízz meg bennük, hogy elvégzik a munkát.
6. A fejlesztési csapat felé és a csapaton belül az információ átadásának leghatásosabb és leghatékonyabb módja a személyes beszélgetés.
7. A működő szoftver az előrehaladás elsődleges mércéje.
8. Az agilis eljárások ösztönzik a fenntartható fejlesztést. Fontos, hogy a szponzorok, a fejlesztők és a felhasználók folytonosan képesek legyenek tartani egy állandó tempót.
9. A műszaki kiválóság és a jó terv folyamatos szem előtt tartása fokozza az agilitást.
10. Az egyszerűség - az el nem végzett munka maximalizálásának művészete - elengedhetetlen.
11. A legjobb architektúrák, követelmények és tervek az önszerveződő csapatoktól származnak.
12. A csapat rendszeresen mérlegeli, hogyan válhatna még eredményesebbé és eszerint alakítja működését.

* * *

Köszönet Guthy Mikinek, hogy segített a szöveg szellemét a szavak mögött tartani.
Szerkesztve 2019-07-17 Kemény Nándor javaslata szerint

Hogyan teremtette Imo a világot

Terry Pratchett elsősorban a Korongvilágon játszódó könyveiről ismert. A Nation című ifjúsági regénye teljesen más tészta. Sajnos még nem jelent meg magyarul, remélem hamar sor kerül rá. Addig is lefordítottam egy részletét, a könyvet bevezető teremtésmítoszt.
Remélem, sokakat sikerül vele felcsigázni.

* * * *

Hogyan teremtette Imo a világot, amikor a dolgok még másképpen voltak és a Hold is más volt

Egy napon Imo elindult halászni, de nem volt tenger. Semmi nem volt, csak Imo. Így hát a markába köpött, összedörzsölte a két tenyerét és készített egy tengergolyóbist. Ezután teremtett halakat is, de azok buták voltak és lusták. Így aztán fogta pár delfin lelkét, mert azok legalább beszélni megtanultak, és összekeverte őket agyaggal, meggyúrta őket a kezével és más alakot adott nekik, és ember lett belőlük. Okosak voltak, viszont nem tudtak egész nap úszni. Imo ezért kiásott még egy kis agyagot, meggyúrta a kezével és a horgásztanya tüzénél kiégette. Így lett a szárazföld.
Az emberek hamarosan betöltötték a szárazföldet és nagyon éhesek lettek. Imo ezért fogott egy darabot az éjszakából és meggyúrta a kezével, és megteremtette Locahát, a halál istenét.
De Imo még mindig elégedetlen volt, és így szólt: Olyan voltam, mint a homokban játszó gyermek. Ez egy tökéletlen világ. Nem volt tervem. A dolgok nem jól vannak. Meggyúrom a kezemmel és teremtek egy jobbat.
De Locaha azt mondta: Az agyag már kiszikkadt. Az emberek meg fognak halni.
Imo dühös lett és így szólt: Ki vagy te, hogy kérdőre vonj engem?
És Locaha így szólt: Rész vagyok tebelőled, ahogyan minden más is. Ezt mondom neked ezért: Add nekem a halandó világot és menj, csináld meg a magad jobb világát. Igazságosan fogok itt uralkodni. Amikor az emberek meghalnak, elküldöm őket, hogy delfinként éljenek, amíg eljön az idő, hogy újra megszülessenek. De ha olyat találok, aki küzdött, aki többé vált, mint a puszta agyag, amiből lett, aki felmagasztalta ezt a hitvány világot azáltal, hogy a része volt, annak ajtót nyitok a te tökéletes világodba. Ezek nem lesznek többé az idő szülöttei, mert csillagokat viselnek majd.
Imo látta, hogy ez jó ötlet, mert a saját műve, és eltávozott, hogy megteremtse a saját világát az égben. De mielőtt megtette, és hogy ne legyen minden Locaha kedve szerint, a markába lehelt és megteremtette a többi isteneket is, hogy bár az embereknek meg kell halnia, az a maga idejében történjen.
Ez hát az oka annak, hogy vízben születünk és nem ölünk delfint és ezért tekintünk a csillagokba.

Farewell

One of Hungary’s greatest contemporary architects, Imre Makovecz died last week at the age 75. This article had been written by him in 2002, published in the July issue of the magazine „A mi otthonunk” (Our Home)
Special thanks to my friend Pablo Gorondi for smoothing off the edges of my translation.

Building a house without the woman?

I have repeatedly written it down, that I shall not undertake designing a family house unless – along with her man - the woman too is present in the preliminary talks. I have multiple reasons for this.

First: if the woman is not there, she worms out the details from her man afterward at home, with the man sure to have bungled the presentation of their requirements. He forgot to ask the important things, so we have to start all over at the next meeting again and again until he finally brings her along. If she does not come, the plans are sure to be wrong and even the best intentions are received with resolute resistance.

The other reason is that it is indeed the woman who knows, feels, holds, arranges, decorates and fills the home with warmth.

Women’s thinking – thank God – is not based on the National Building Code, which describes the size of the hallway and proper placements of the coat rack, the electric and the gas meter. Women start like this: here we are – and they think of the center of the house, living it, pointing around – here is the kitchen, the pantry, kids doing homework here in the middle, where I can see them studying. This is the way they take measure of the rooms of the house one by one. They live it and hold it. Unlike men, who can only think of construction, limited funding and the neighbor lodging an appeal.

In the old times, three-section cottages were built this way. In the center, the woman with the oven, the cooking appliance, a bed, chicks and hens under the oven, a porch in front, the "clean room" (a sort of guest room used only on special occasions) on one side and another room or the pantry on the other. The house has a heart. I insist on having a living space, with all the other rooms opening from it. This way, entering the house we step into the very heart of family life. The true, loving way of family life can be created in this way only.

Therefore, there is no such thing as equal rights for women in my profession. Women, those blessed women, mothers, are the masters, men are mere “gaudy servants”.

There is a proverb saying “three corners of the house are held up by the woman and only one by the man, but if that one falls, woe betides the whole house.”

Keep asking women about life. They know it, they give it, they carry it under their hearts. Our job is giving this blessed life shape, contours. Real shape, safety, background against the unexpected trials of the world so that life, entrusted to our women, shall prevail.

Re-notebook

A Lili lányomnak ősszel összesakkozott külső képernyős notebookkal ügyködés kapcsán jött az ötlet, hogy beleszagolok kicsit a notebook-javítás világába.
Úgy néz ki, sikerül összeszedni jópár hibás gépet. Ha ügyes és szerencsés leszek, pár működőképes gép lesz az eredmény. És még tanulok is közben.
Ráadásul mivel öregebb gépekről van szó, a működőképessé tett gépekre nem Windows, hanem Ubuntu kerül majd, ami további okosodást ígér...

Kedves Olvasó!
Ha hever otthon elromlott notebookod, amit nem érdemes javítani, vagy régebbi működő, amit nem használsz már, szívesen fogadom.

A mindennapok költészete

A szombati Kaláka koncerten (40 éve zenélnek együtt! 40!) Lackfi Jánostól megtudhattuk, hogy az élet teli van költészettel.
Nem csak a "Tóth Gyula bádogos és | vízvezetékszerelő" van, hanem például olyan is, hogy
"ÁFÁs | számlai | gényét || kérjüke | lőreje | lezze" is.
És még sokan mások, úgyhogy mostantól figyelni fogok.

Baby on Board

Régóta piszkálják a csőrömet a "Baba az autóban" matricák.

A felszín sima ügy: a gyerek a szemünk fénye, az ő kedvéért bébiételt, autómárkát is gondolkodás és zokszó nélkül reklámozunk az autónkon.
Kicsit belegondolva: mi a különbség a gyereket szállító és a felnőttet szállító autó között?
Ha nem ül gyerek a kocsiban, akkor arra nem kell úgy vigyázni? Balesetnél egy felnőtt sérülése, megnyomorodása, halála kisebb tragédia, mint egy gyereké?

A Volvo agyasainak hála, már van "Kismama az autóban" matrica is. Ezt a csapást követve lassan megjelennek majd a nagymamás, kiskutyás, cicás matricák is? (Szőkenőst már láttam.)
Pedig semmi alapja az ilyen megkülönböztetésnek.

Minden közlekedő autóban legalább egy ember utazik. Egyszerűbb lenne minden autóra "Ember az autóban" matricát ragasztani, nem?
Egyszerűbb, de fölösleges. Elég, lenne ha mindenkire egyformán odafigyelnénk.

Itt az alkalom

Az Árpád-sávos zászló egy a szép történelmi magyar zászlók közül.
Miért pont ez került előtérbe az elmúlt években?

Lobogtatói között vannak olyanok, akik a 'Hatalom' bosszantására, elégedetlenségük provokatív kifejezésére használják ezt a szimbólumot; vannak, akik szélsőséges politikai meggyőződésük felmutatására, és olyanok is, akik egyszerűen (önként vagy megbízatással) a botránykeltés 'öröméért'.

Mekkora nem mindegy!

Utóbbiakra nem érdemes sok szót pazarolni, ilyen emberek mindig is lesznek: mindenki máshogy kompenzálja kisebbségi komplexusait. Nincsenek sokan, viszont jól látszanak.

Az Árpád-sávokhoz tapadó negatív történelmi hordalék magas labda a mindenhol antiszemitizmust, fasizmust, világvégét orrontó sajtó és politikusok számára. Ilyen zászlót lobogtatni akármilyen jóindulatú indíttatás mellett is minimum szerencsétlen szimbólumválasztás.

Mit lehet itt tenni?

Kerüljön előtérbe a '48-as honvédzászló!
Csak pozitív dolgokhoz asszociálható.
Hangulata erősen ellenzéki, hősies,

A népszavazást követő március 15-i ünnepi retorika alapján is kézenfekvő:
Itt a remek alkalom, hogy a Fidesz (mint hangadó mérsékelt politikai erő) kifogja a szelet az Árpád-sávos zászlókból és az őket folyton a szélsőségesekkel egybemosni igyekvő ellenoldali sajtó vitorlájából.

Ha van lehetőség disztingválni, használjuk ki!
Az Árpád-sávos zászló pedig hadd kerüljön vissza eredeti, több megbecsülést érdemlő helyére, testvérei, a többi történelmi zászló közé.

Pánik?

Tegnap este az M3-asról érkeztem Budapestre. Az út mellett sorakozó óriásplakátokon autó- és hitelakciók hirdetései váltották egymást. Más témájú csak elvétve akadt köztük.
Nocsak, nem fogyasztanánk eleget?
Nem adósodtunk még el kellőképpen?
Mi ez az izzadtságszagú erőlködés?
Valami baj van a negyedéves terv teljesítésével?
De sajnálom.

Bőrig

Augusztus 20, este fél hét felé.
A város a repülőnapi szájtátás után a tüzijátékot várja, minden út bedugulva, nem érdemes autóba ülni. Gyalog vágunk hát neki a három lurkóval, csepergő esőben, hogy a Mechwart ligettől a Várhegy lejtőit átszelve eljussunk a Nap hegyre, tüzijátékot nézni a húgoméknál.
A Bécsi kapu felé kaptatva szinte eláll az égi áldás, a Lovas út felénél aztán inkább mégis rákezd. Ezúttal alaposan.
Semmi vész: esőkabátokkal, nagy esernyőkkel felszerelkezve vidáman dacolunk az időjárással.
Amikor a Palota útra érünk, a vihar turbófokozatba kapcsol. Fenről, oldalról, kanyarban, mindenhonnan eső, a szél, mint őrültkiletépteláncát, villámok, dörgés.
Az ernyőket összecsukjuk, mielőtt darabokra esnének, Lili bebújik a kabátom alá, ázunk szépen.
Mi hárman fiúk nagyon élvezzük, Lili fél, sír. Ekkora esőt még csak ablakból látott eddig. Ráadom a kabátomat, úgy néz ki benne, mint egy hobbit.
A vihar alábbhagy, csak az eső ömlik már, de az nagyon. Egy lépcsőn lesétálunk az Attila úthoz, megvárjuk a zöldet, a zebrán ötcentis áradat hömpölyög.
Ha már így eláztunk, élvezzük ki fenékig. Kiadom az engedélyt: minden pocsolyába bele szabad tocsogni. Most már Lili is mosolyog, együtt viháncolunk, höhö, szegény rendőrnéni is elázott, hihi, ezek a szembejövők is ázott ürgék lettek!
Odaérünk a vendégségbe, csöpögés, vigyorgás, lelkendezés: Bugyiig áztunk!
Ázott ürgék a meleg zuhany alá, ázott ruhák a centrifugába, cuppogós cipők az erkélyre. Kapunk szárazat, meleg teát, finom bort.
Kint eláll az eső, kezdődik a tüzijáték.

7NTx

Múlt héten, még nyaralás közben, kilicitáltam és megcsináltam hét szant. Kontrázva.
Nagyon jó érzés volt.
Aki pedig még esetleg nem tudna bridzsezni, tanuljon meg. Megéri.

Hülye, aki mondja!

Már régóta böki a csőrömet a Media Markt reklámainak hülyézős fixációja. A jelenlegi kampányukkal* most tényleg betelt a pohár.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt nyomdokaiba lépve ellenlépések megtételére szántam el magamat.
Hülye, aki mondja.


* "10 éves a MM - Hülye aki nem ünnepel."

Tragikomi

A hír:
Ismeretlen tettesek elrabolták Kádár János csontjait és a felesége hamvait tartalmazó urnát a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjából.

Első reakcióm:
Aljas dolog. Akit eltemettek, azt tessék békén hagyni, akárki is volt.
Nincs enyhítő körülmény, ez barbárság. Slussz.

Későbbi gondolatok:
- Kinek érdeke, hogy napokig ezen rágódjon minden újság, tévé és rádió? (Meg én, itt a kis homokozómban...)
- Mit akarnak elérni ezzel a sírrablók? Naponta feltámasztanak egy túszt, ha a kormány nem mond le, vagy mi?!

Eh.
Remélem, gyorsan helyreáll az eredeti állapot.
Még mielőtt valaki bosszúból nekiesik szegény Antall József sírjának.
Mert amilyen emberek vannak...

AdSense

Kíváncsi vagyok, hogy működik, úgyhogy feliratkoztam. Nem tudom, mikortól lesz aktív, mindenesetre szívesen várom az olvasói tapasztalatokat is róla.
Aztán ha nem gáz, akkor a 6É oldalra is teszek hirdetéseket, hátha lesz belőlük annyi pénz (egyszer...), hogy ajándékba lehessen adni a láthatósági mellényeket.

Vizuál

Kreativitásom az utóbbi időben egyre gyakrabban tör felszínre vizuális megnyilvánulások formájában. Az eredményt itt lehet megnézni: www.kep.tar.hu/koboldi72

Fogok még verbalizálni is, mert szeretem én a blogomat, meg aztán a kedves olvasókat sem szabad kiéheztetni, de ez most egy ilyen időszak.

Egy óra múlva itt vagyok.

Critical Mass 2007.04.22. - a részletes (még folymatosan bővülő) program

A felvonulás 16 órakor kezdődik a XIII. kerületi Újpesti rakpart és Dráva utca sarkától.
Gyülekezés: 15:30-tól, de ekkor még nem az úton.

Útvonal (a menet elejének áthaladásának becsült időpontjával):
Újpesti rakpart (16:00)
Pesti alsó rakpart
Petőfi híd(16:25)
Budai alsó rakpart
Döbrentei tér (16:40)
Attila út
Krisztina tér (16:45)
AlagútLánchíd (16:50)
Erzsébet tér (17:00)
Andrássy út
Városligeti rét, cél (17:25)

Közös bicikliemelés: 18:30-kor és/vagy a menet végének beérkezésekor.
Addig (17:30-tól): Piknik, lazulás a réten (akár pokrócot is hozhatsz) --- Zöfi közösségi matricázás (startnál osztott többezer színes matrica felragasztása, és képpé alakulása a célban)

Az útvonal hossza: 14 km
Időtartam: kb. 90 perc + kb. 60-80 perc az utolsók beérkezéséig
A felvonulás többnyire lezárt útszakaszokon, rendőri biztosítással halad. A tömegközlekedés és gyalogosforgalom zavartalanságát 350 rendező biztosítja.
Szakadó esőben sem marad el.
Nagyobb program, színpad előre láthatóan nem lesz, csak hangosítás nélküli zene (eddig a Batucada jelentkezett). A város különböző pontjain azonban lesznek programok, elsősorban a Deák tér környékén, a Merlin és a Gödör között, ahol több civil szervezet települ ki egész napra, és többek között kerékpáros témájú BKV-busz festés is lesz (utána járni fog!).
Este eddig a Gödörben, a Tűztéren várhatók utóbulik, programok. Ha tudsz még ilyet aznap, úgy szívesen közzétesszük, belinkeljük de kizárólag akkor ha a téma a bringázás, város- vagy környzetvédelem.

Nagy az Isten állatkertje

Tegnap áttekertem a Szabadság téren. A TV székház kordonnal bekerítve. A szovjet emlékmű is, meg az amerikai követség is. Tisztára olyan a tér, mint az Állatkert régebben: sok rács.
Csak itt emberek vannak a rácsok mindkét oldalán.
Úgy látszik, tényleg szép nagy az Isten állatkertje.

2007. április 22. (Vasárnap)

A Föld Napja.
http://www.fna.hu/index.html
http://www.bnpi.hu/?m=hir&id=171
http://www.fono.hu/?page=zenehaz&content=gyermek_item&lang=hu&id=64

A Vivicitta Városvédő futás napja.
http://www.futanet.hu/verseny/2007/vivicitta/fr_vivicitta.html

A tavaszi Critical Mass kerékpáros felvonulás napja. (Nem csak Budapesten!)
http://digitus.itk.ppke.hu/~harse/cm/ellenorz.html
http://criticalmass.hu

Aznap végképp nem lesz érdemes autóba ülni Budapesten.
Remélem, szép idő lesz.

Hányat is kell még addig aludni?

Ünnep

Szar lehet úgy menni mindenhova, hogy kifütyülnek, ellenem kiabálnak. Én nem csinálnám. Szar lehet repülő tojások elől elhajolgatva, elfehéredő ujjakkal mikrofont markolva beszédet mondani. Én nem csinálnám.

Igaz, nem ismerem a hatalom ízét sem...

* * * * *

A "Metternich monnyon le!" táblám számtalan kuncogást, mosolyt, hahtotát csalt ki az emberekből. Egyik oldalról örülök, hogy sikerült egy kis vidámságot csempészni az emberek szívébe. Másik oldalról elszomorító, hogy ismét létjogosultsága van a burkolt, sorok között olvasós humornak. Mint kölyökkoromban, a '80-as években.

* * * * *

Berlusconi levele nagyon gáz volt. Sólyom László minden mai megmozdulása nagyon a helyén volt.

Ja, hogy hogy jön egymáshoz a kettő? Március 15-én voltak.

* * * * *

ui.: Boldog névnapot minden Kristófnak! Ez valahogy mindig elsikkad ilyenkor.

Rohan az idő

Affene, hogy elhanyagoltam ezt a blogot!
Igaz, egy másikkal annál többet foglalkoztam, meg lehet nézni a www.6efutas.hu oldalon.
Úgy tűnik, a 6É futás "sínen van."

Rajtam a tavaszi fáradtság: annyi mindent kéne csinálni, de olyan nehéz megmozdulni.
Írni sincs kedvem most többet.